30989h.com
Ez az egyik legfontosabb dolog, ami a Tilos Rádión futó pszichológiai műsor, a Teszt és lélek szeptember tizenharmadikai adásából kiderült, ahol Víg Sára pszichológus és Anoni Mara a a Beszélj róla! projekt egyik alapítója, egykori áldozat beszélt a gyerekkori szexuális bántalmazásról. De mit is takar pontosan a szexuális abúzus? Nem feltétlenül magát az aktust. Sőt. Víg Sára szerint a szexuális abúzusba "minden olyan cselekvés vagy közös tevékenység [beletartozik], ahol valamilyen szexuális tartalom megjelenik, és amibe egy felnőtt vagy egy idősebb személy bevon egy nála fiatalabb, gyengébb, kisebb gyereket. " Ez sok minden lehet, akár egy ferde pillantás, egy mozdulat, simogatás, fogdosás, szexképek, pornó mutogatása gyereknek, és természetesen maga a szexuális kontaktus is. Nem az számít, ami valójában megtörténik. Az az érdekes, hogy a gyerek fejében mi van erről. Ebből kiindulva pedig minden olyan helyzet, ahol az idősebb ember szexuális légkört teremt, traumatikusan hathat a gyerekre, különösen akkor, ha ez rendszeres, ha tartósan fennáll.
Az érzelmi elhanyagoltság különösen káros csecsemőkorban: rontja a fejlődési teszteken nyújtott teljesítményt és egyre rosszabbodó kötődési problémákat eredményez. Mindez rámutat arra, hogy az első életévek érzelmi gondoskodása elengedhetetlen a megfelelő pszichológiai fejlődéshez. Az elhanyagolt kisiskolások igen hasonló problémákkal küzdenek, mint óvodáskorú társaik – hiszen a korábbi lemaradás ebben az időszakban is folyamatos kihívások elé állítja őket. Mind a fizikai abúzus, mind az elhanyagolás a késői serdülőkor és a felnőtté válás idején is több negatív következménnyel hozható összefüggésbe. Ez utóbbi két időszak kifejtése, valamint a teljes cikk a Mindset oldalán olvasható. Álljon még itt egy fontos megállapítás a cikk végéről. Az elhanyagolás rosszabb, mint a bántalmazás; az elhanyagolás bántalmazás nélkül a legrosszabb Az elhanyagolás következmények egy része eltér a fizikai bántalmazásra jellemzőktől: súlyosabb kognitív és iskolai deficit, jelentősebb társas izoláció, internalizáló problémák.
Önmaga bántása Mivel az abúzál t gyerek saját magát okolhatja a történtekért, önmaga ellen fordulhat. Ez pedig a legkülönbözőbb formákban nyilvánulhat meg - a skála az egyszerű fájdalomokozástól a könnyebb vagy súlyosabb testi sértésen keresztül az öngyilkossági kísérletig terjedhet. Szexualizálódás vagy félénkség A fentieknél alaposabb gyanúra ad okot a magatartás szexualizálódása. Ilyenkor a gyerek a kortársainál nagyobb jártasságról ad tanúbizonyságot a nemiség témakörében, és valamilyen formában játékaiban, rajzaiban is szerepet kap a szexualitás. Mindehhez a nemi szervek mutogatása, netán gyakori vagy akár nyilvános maszturbálás társulhat. Ám az is lehet, hogy a gyerek viselkedése éppen ellenkező irányba változik: a kicsi félénkké, tartózkodóvá lesz, esetleg a kelleténél jobban beburkolja a testét. Megtörténhet az is, hogy magatartásában a két véglet váltakozik. Külsérelmi nyomok A zaklatás egyik legnyilvánvalóbb jele a fizikai sérülés. A gyerekek persze szinte naponta beszereznek kisebb-nagyobb horzsolásokat, foltokat, ám szexuális bántalmazásra utalhat, ha ezek a kicsi nemi szerveinek környékén lelhetők fel.
Az elhanyagolt gyermekek az általuk megélt közömbös, érzéketlen vagy traumatizáló gondozás hatására nem tartják magukat szeretetre méltónak, másokat elérhetetlennek és elutasítónak látnak. Az elhanyagolt gyerekekre kevésbé jellemzőek a pozitív vélekedések önmagukkal kapcsolatban. Néhány eredmény azt sugallja, hogy az elhanyagolás önmagában károsabb, mint fizikai abúzussal együtt megjelenve. A szakemberek szerint ennek oka az lehet, hogy a bántalmazó szülők, szemben a közömbös, elhanyagoló szülőkkel, talán kevésbé válnak le érzelmileg gyermekeikről, nem mutatnak akkora érdektelenséget, és reagálnak gyermekeik fontosabb jelzéseinek egy részére. Felelős Szülők Iskolája A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az "elég jól" működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat. Tovább
Ez rémálmokban, de éber állapotban is előfordul, és egyes emlékeztető elemek (például színek, fények, szagok, testhelyzetek, stb) előhívhatják. Aki pedig magában tartja, nem mondja el senkinek, az még magányosabbnak érezheti magát, márpedig nagyon sokan a házastársuknak, közeli családjuknak sose mondják el, mi történt velük. " A titok tehát, ahogy gyerekkorban, a trauma elszenvedésének idején, úgy felnőttkorban is nagy teher marad. Nem véletlenül. Gyerekkorban ugyanis gyakran megesik, hogy az áldozatok hiába fordulnak segítségért, hiába próbálják megosztani azt, ami történt velük. A család – ahogy a társadalom is – sokszor nem vesz tudomást, nem hajlandó tudomást venni a történtekről. Nyilván félreértette a gyerek. Kitalálta. A nagypapi nem is úgy gondolta. Biztos a gyerek hibája. Biztosan úgy viselkedett. Fotó: Shutterstock Fotó: Shutterstock Fotó: Shutterstock Fotó: Shutterstock Fotó: Shutterstock Fotó: Shutterstock Ehhez a hozzáálláshoz pedig nem kell korlátoltnak vagy lelketlenek lenni, elég ha úgy viselkedünk, mint a többség: az igazságos világban hiszünk.
Mégis ki képes ilyesmire? Kérdezheti ezt minden jó érzésű ember megrökönyödve, pedig a válasz az, hogy többen, mint sejtenénk. Ma Magyarországon a gyerekkori szexuális abúzus minden tizedik embert érint, ami azt jelenti, hogy a gyermeke óvodás csoportjából, osztályából, átlagosan három gyereket, és azt is, hogy egy vasárnapi hiperes nagybevásárlásnál valószínűleg több áldozat is eltolja ön mellett a kocsiját. Az elkövetők pedig általában nem az idegenek, a pedofilok, a gonosz mutogatós bácsik a lépcsőfordulóból, hanem az esetek nagyobb részében családtagok, közeli ismerősök, olyanok, akikkel az áldozat bizalmi kapcsolatban áll. Elvileg. Az elkövetőknek nincs pontosan meghatározható személyiségprofiljuk, nincs azonosítható pszichés betegségük, nem jellemző, milyen társadalmi rétegből kerülnek ki, nem választják el őket a többségtől sem a körülményeik, sem az iskoláik. Maga az elkövetés pedig messze nemcsak (vagy nem is elsősorban) a szexről, a vágyról szól: ez a hatalom gyakorlásának eszköze.
Amennyiben tudatosan okozott fájdalmat az állatnak, ott olyan probléma van, amelyet azonnal el kell kezdeni orvosolni. 1990-ben az HBO Child of Rage (Harag gyermeke; ford. eblogatta) címmel készített egy megdöbbentő dokumentumfilmet Beth Thom as -ról. A film egy 6 éves kislányról szól, akit csecsemőkorától kezdve molesztáltak, ami később ahhoz vezetett, hogy a felnövekvő gyermek a nevelőszülei kutyáját bántalmazta, és megpróbálta megölni a saját öccsét és nevelőszüleit is. Szerencsére Beth bekerült egy rehabilitációs programba, ahol állatokról is kellett gondoskodnia, így hamarosan javulást mutatott, majd teljesen kigyógyult beteg állapotából. Ez egy tökéletes példája annak, mennyire fontos figyelmeztetni a leendő nevelőszülőket, hogy egy hasonló múlttal rendelkező gyerek örökbefogadása után különösen vigyázni kell a ház körül élő állatokra és kisebb gyerekekre. Dr. Susan Carey folytatott egy érdekes kísérletet, amelyben azt próbálták kideríteni, a gyerekek felfogják-e, hogy az állatok érző lények, akiknek bajuk is eshet.