30989h.com
Amerika hadba lépése mellett ez volt a II. világháború legfontosabb fordulata. Már 1941 augusztusában az amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt és az angol miniszterelnök, Winston Churchill a háborúról és a háború utáni rendezés kérdéseiről tárgyalásokba kezdett. Ennek eredményeként aláírták az Atlanti Chartát. 1942. január 1-jén pedig már a Szovjetunió, Kína és még 25 ország csatlakozott az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatához, amely az antifasiszta koalíció kezdetét jelezte. A frontokon bekövetkezett változások szükségessé tették, hogy a legfőbb szövetségesek vezetői személyes találkozón beszéljenek Európa jövőjéről. Ezért 1943 novemberében Teheránban találkozott Sztálin, Roosevelt és Churchill. Ezen a találkozón már szóba került Európa háború utáni rendezésének kérdése is. Eldöntötték a második front megnyitását Normandiában. A Három Nagy együtt utoljára 1945 februárjában, Jaltában találkozott. A konferencián a német kérdés megoldása volt a központi kérdés. Emellett elfogadták a "Nyilatkozat a felszabadított Európáról" dokumentumot, amelyben ígéretet tettek a megalakuló demokratikus kormányok támogatására.
Majd 1943 májusára a brit és amerikai erők szétverték a német-olasz csapatokat. Afrikában véget ért a háború. A szövetségesek is tudták, hogy a legfontosabb a keleti front, ezért fegyverek és nyersanyagok szállításával megpróbálták segíteni a Szovjetuniót. Az Urálon túlra áttelepített üzemek hihetetlen gyorsasággal kezdtek újra termelni, és a Szovjetunió kezdett kilábalni az 1941-es hullámvölgyből. Óriási embertömeg állt a rendelkezésére, akiket gondolkodás nélkül áldozott fel a védekezésben. Sztálingrád lett a keleti-front szimbóluma, mert Hitler Moszkva és Leningrád helyett ide csoportosította át főerőit, hogy megszerezze a kaukázusi olajmezőket. A szovjet ellentámadás Sztálingrád felszabadításáért Zsukov marsall vezetésével 1942. november 20-án indult. A Szovjetunió a korábbi több milliós emberveszteség ellenére 11 millió katonát tudott kiállítani. 1943. február 2. -ra Sztálingrádnál a német hadsereget körbezárták és felszámolták. Északon Leningrádot, középen Moszkvát is sikerült felszabadítani.
A nyugati és a keleti front az Elbánál 1945 áprilisában találkozott egymással. Olaszországban a népfelkelők elfoglalták a nagyvárosokat, elfogták és kivégezték Mussolinit. Hitler április 30-án titkos bunkerében öngyikosságba menekült. 1945. május 9-én Európában befejeződött a háború. A japánok azonban még fanatikus harcot folytattak az amerikaiak ellen a Csendes-óceán szigetein. Kamikaze pilóták 1944 októbere és 1945 augusztusa között háromszor nagyobb emberveszteséget okoztak az amerikaiaknak, mint a korábbi három évben. Az amerikai vezérkar úgy becsülte, hogy akár ötmillió katona és egymillió civil is meghalhat még a teljes győzelem eléréséig. Ez volt az egyik fő indoka annak, hogy az USA 1945. augusztus 6-án Hirosimára, augusztus 9-én pedig Nagaszakira bevetette azt a fegyvert, amitől azt remélte, hogy pusztító hatása megadásra kényszeríti a japánokat. Ez a fegyver az atombomba volt. A hatás leírhatatlan volt, az ameriakiak nem tévedtek. A Szovjetunió eközben megsemmisítette az Észak-Kína területén állomásozó Japán hadseregtestet.
Otto Skorzeny SS-tiszt kiszabadította az Alpokban őrzött Benito Mussolinit. A Duce, kiszabadulása után, megalapította a Salói (Szalói) bábköztársaságot. A szövetségesek a szicíliai partraszállás után a német ellentámadások miatt lassan haladtak északra, ezért méltán nevezik a szövetségeseknek ezt a hadjáratát csigaoffenzívának. Monte Cassino volt az olasz front egyik legvéresebb helyszíne. Ismerheted már a hely nevét, hiszen Szent Benedek 529-ben itt alapította meg a bencés rendet. A nácik elfoglalták a bencés kolostort és beásták magukat. Csak 1944 májusában sikerült a szövetségeseknek az ellenállást megtörni és az offenzívát tovább folytatni. Észak-Franciaországban már folytak a második front megnyitásának előkészületei. 1944. június 6-án a Eisenhower tábornok vezetésével megtörtént a normandiai partraszállás, az Overlord-hadművelet. De Gaulle vezetésével a francia partizánok, a Szabad Franciaország harcosai is csatlakoztak a harcokhoz. A nácik elleni keresztes hadjárat 1944 szeptemberére elérte a francia-német határt, de a Rajnánál a németek még megakadályozták a szövetségesek előrenyomulását.
Megállapodtak az ENSZ működési alapleveiről is. Döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról és a jóvátételek kérdéséről is. Németországot és Ausztriát megszállási övezetekre osztották. Sztálin megígérte, hogy belép a japánok elleni háborúba is. Jaltában még úgy tűnt, hogy a szövetségesi egység túléli majd a győzelmet. De a történelem kereke másként fordult. Dupcsik-Repárszky-Ujvári: Befejezetlen múlt 6., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2003. John Macdonald: A II. világháború nagy csatái, Gabo Könyvkiadó, Budapest, 2005.